Nem lesz finom, és nem lesz nőies. Jelentkezett az OEP. Mivel anyám mászkált a papírokkal, az ő mobilja volt megadva, őt hívták. Elutasították a kérelmet. Nem költséghatékony. Majd írnak levelet is. B… a k… a… és …

Van egy másik típus, ami szerintük jó lenne, ami csak (csak?) másfél millió.

VASILLI 18.68N HI-LO elektromos kerekesszék elektromos állító funkcióval. Még  jól is hangzik, elismerem. Itt van róla egy film: http://www.youtube.com/watch?v=ZQLcgZSipkA

És ez a bibi. Állít. Az a fajta terhelés, amit a bokám és térdem nem bír. Ha béna lenne a lábam – és néha azt kívánom, bár lenne béna – biztos jó lenne, de így nem. Minimális súly ráhelyezésére is fáj. Sajnálom, gyenge szar alak vagyok, nem akarok olyan segédeszközt, ami fájdalmat okoz, olyat szeretnék, ami kényelmes. Ami segít. Ezt köszönöm, nem akarom.

Vagy pedig van a b500, ami lényegében a mostaninak felel meg, csak persze újabb, kicsivel jobb azért. Annak kifizetik  a 85%-át.

Tehát a lecke fel van adva. Mi legyen?

Legyek megalkuvó, érjem be avval, amit adnak, ahelyett amit igazán szeretnék?

Fene nagy optimizmusom latba vetve ideologizáljam meg magamban, hogy de lesz egy új kocsim és az milyen király?

Vagy küzdjek tovább a 600-asért? Hiányzik hozzá úgy 2,5 milla. Szedjem össze? Honnan, kitől, hogy? Milyen alapon? Megéri? Nekem megéri a belefeccölt energiát?

Esetleg kérjem a b500-ast, de azért ügyködjek tovább az igazán jó elérésének ügyében is? A végén meg nyissak kerekesszék nagykert?

Fene se tudja.

Olyan könnyű lenne beletörődően sóhajtani, hogy ez van, így jártam, nem nyert. Bevenni a leszarom tablettát, és leszarni azt is, hogy mit szeretnék.

Nem tudom, hogyan tovább.

Ha valaki megmondaná a következő nyertes számokat a lottón, az sokat segítene. Egy négyes elég, nem vagyok maximalista.

Alakul, alakul, valami csak lesz a dologból. Mármint a kocsiból. Karácsony előtt befutott az OEP levele, amit elegánsan végzésnek neveztek amúgy, nem is értem teljesen, miért. Tán csak hogy erősítsék a hivatalos, már-már kafkai érzeteimet. Hiánypótlást kértek, mind a dokinénitől, mind az Otto Bocktól. Ez pont olyan amúgy, mint amikor péntek délután fél öt előtt pár perccel kér valamit az ügyfél, és visszakérdezek érdemi munka helyett, hogy a szerva az hétvégére nála legyen, ne nálam. Azt hiszem néha, minden és mindenki így működik, mondhatni nemzeti stratégia ez a visszapattintás.

Ez a hétvége most laza két hétig tartott, hála az ünnepeknek, amit amúgy kicsit se bánok. De azért már vasárnap este megírtam emilem Otto Bockos embernek, és vártam izgatottan a választ. Pár fordulóban tegnapra meg is lett, amit tőlük kértem. Aztán az is kiderült, hogy igenis van az OORI-ban is használható emil (hurrá, hurrá, 21. század!) így ma mindent átküldtem, dokinéni is megírja a maga részét és mehet vissza minden az OEP-nek. Azt csak halkan írom, súgva, hogy ha az ügyfél válaszol, én utána az érdemi munkát is el szoktam végezni, szóval ha és amennyiben működnek az univerzum nagy párhuzamai, akkor ugye mindenki tudja, mit is várnék következő lépésként…

Nem vagyok én gyáva lány, mégis, ma remegő kezekkel bontottam fel a levelet, amit az OEP-től kaptam. Közben azt mantráztam magamban, hogy nem, nem, nem utasíthattak el, nem utasíthattak el.

S lőn, nem is. Csak hiánypótlás, hogy miért nem jó a B500-as, ami az olcsóbb, és nem lehet-e a B500-hoz adaptálni a kért kiegészítőket. Ezt a kört lefutottuk Otto Bocknál, műszakilag lehet, csak épp még drágább.

Most van 15 munkanapom benyújtani a hiánypótlást.

TT:OEP tizenöt-semmi, hogy sportos legyek.

Kéretik tovább drukkolni nekem :)